Viktória történetei Budapest éjszakai életének jellegzetes színhelyeire kalauzolják el az olvasót. A fiatal nő szókimondó őszinteséggel számol be naplójában a női szexualitás örömteli és fájdalmas pillanatairól, újra és újra kiábrándultsággal végződő társkeresési kísérleteiről. Az egymást követő bulik forgatagában sorra megjelennek előttünk, majd már ismerősként bukkannak fel újra a művészpresszók és romkocsmák összetéveszthetetlen figurái.
Az alkohol, a drog és a szexualitás mámorát azonban mindig a nappalok kijózanodása követi. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek okozta szenvedést nem lehet mámorba fojtani. Ezek az élmények, a korán meghalt anya emléke, az apa erotikus közeledésének elfojtott emlékképei a naplóbejegyzések közé ékelt álomszerű szövegbetétekben idéződnek fel. A történet, mint minden igazi irodalom, több az elmesélt esetnél: az ember örök szeretetigényéről szól, amely mindannyiunkban él.
Jelenkor, 2012
Az alábbi űrlap kitöltésével egyszerűen és gyorsan megvásárolhatod bármelyik könyvemet:
Részletek a regényből
Tizedik (2012.12.09.) – Hol van az anyukám, kérdezem, mert engem ez érdekel, és idegesíteni akarom. Ha apám nincsen itthon, a vége úgyis tépés lesz, legalább lesz miért sírnom. Végül megígérteti velem, hogy nem mondom el ezeket senkinek, de főleg az apámnak nem, mert akkor megver. Csak olyankor mondom el az apukámnak, miket csinált velem a néni, amikor régen sírtam már az anyukám és a nővérem miatt. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (6B) – Anyának ma megint rossz napja van, már reggel éreztem, hogy vége. Nincs több esély a túlélésre, Anya nagyon beteg. Gyógyszereket szed, reggel kapkodja magába azt a sok gyógyszert, zokog, ilyenkor üvölt, hogy takarodjak a konyhából, ne nézzem őt, Apa szerint is jobb ilyenkor nem szólni hozzá. Mi baja van Anyának, kérdezem, és hol van a nővérem, azt mondja, az anyád ugyanolyan ideggyenge, mint te, jobb lesz neki a kórházban. Most már nem kell lavórban fürdenem, fürödhetek sima fehér fürdőkádban is hangosan. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (KULTer) – Délután lefeküdtem aludni, és a Karcsi átjött. Befeküdt az ágyamba, mert megkértem, hogy aludjon velem. Sokat csókolóztunk, és nagyon szenvedélyes volt az egész, meg nagyon jó. Az előbb elment vívóedzésre, mert most oda jár. És én küszködöm magammal pár órája, mert hol gyűlölöm, hol hiányzik. Mindenesetre félek, hogy elveszítem, és attól is félek, hogy nem fog nekem megfelelni, hogy valami baj lesz vele megint. Nem tudom, honnan jut az eszembe, hogy mindig valami baj lesz vele, merthogy tényleg valami baj lesz vele, ha ezt így előre eltervezem. Nem feküdtünk le, csak rengeteget ölelgetett, meg mellettem feküdt több órán keresztül. Csókolóztunk nagyon sokat, ami a kedvencem, rám feküdt félig, és sokat simogatta a fejem, ami rettenetesen jól esett. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (Litera.hu bemutatja) – Örülsz az új anyukádnak, kérdezi Apa, ahogy az ép elméjűek szoktak beszélgetni, fantasztikus egy nő, és végigsimítja a haját. Részemről befejeztem a beszélgetést, mondja Apa, többé anyukádról nem beszélhetsz és kérdezgethetsz, olyan lett, mint a nővéred, ugye emlékszel rá, mi történt akkor a szíjjal, ez is olyan lesz. Ez a hangtalan tompa ütés, valami álomittas köd, biztosan valami tévedés történt, amikor éjjel a szörny jön. Az iskolában sok betűt tanulunk, mert a betűk jók, a betűk fognak megmenteni minket, csak a buta kislányok nem tanulnak meg olvasni. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (Litera.hu könyvajánló) – Az arany halottakat is becsomagolja, jó gondosan minden babát, a halott állatokkal viszont nem törődik, pedig abból is sok van, túl sok személyes tárgy van ebben a lakásban, állítja, ezek a bútorok is világítanak, mint a nap, jobb lenne valami más, ő most mindent megkeres és széttár a lakásban, ez a jelszava, innentől vár ránk az új életünk, semmi borzalmas dolog nem történt, az új anyuka majd mindent jóvá tesz, és ha valamit ki is pakol a fiókból, arra biztosan nem fog emlékezni. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (Irodalmi centrifuga – Műterem) – A Csomáéknál töltött rettenetes idő után már nem tudok szórakozni menni, mert félek, hogy alkoholt fogok inni, ahogyan ott füveztem. És mert félek a sok embertől, akik egy szórakozóhelyen mind ott vannak. Nagyon rettenetes ez, hogy nem merek már a Kartácsba odamenni. Rögtön az a rémkép jelenik meg előttem, ha odamegyek, kisebbrendűségi érzésem lesz, hogy ők mennyire jók, szépek és sokkal jobbak nálam és akkor ki leszek zárva valamiből, de valójában meg sem adtam nekik az esélyt, hogy mindez ne így legyen. (TOVÁBB)
Anya kacag regényrészlet (Bárka Onine – Czapáry Veronika tárcája) – Nem hiszek abban, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Úgy gondolom, van, aki illúzióban éli le az életét. És ha van előző élet, karma meg minden ilyen hülyeség, akkor meg azt nem tudom, mit követtem el, hogy ennyire megszívtam. […..] A hűsítő folyadék, a naplemente az egyetemes emberi érzésekhez tartozik, az energia része. Apának elmondtam ezt, de szerinte nincsen igazam. Kimentem a kertbe, ott sok virág nő, megnézem őket, színtisztán érzem, hogy szépek, és egyetemes emberi érzés vagyok. Néha úgy érzem, gyűlölök mindent, de ezt gyorsan megpróbálom elfelejteni, mert ettől nagyon megijedek. Meg fogok-e szűnni, kérdezem Anyát, nem válaszol. Nagyon rossz érzés mindenkit gyűlölni. (TOVÁBB)
Anya kacag 2012/1-2 (2000 folyóirat) – Miután Petitől eljöttem, bekapcsoltam az Imádok élni című számot. Először azt hittem, nem találom meg a neten, miért pont nekem sikerülne, és egyre mélyebbre merültem a kétségbeesésben, hogy biztos nem fogom tudni letölteni, de végül megtaláltam. Végtelenítettre kapcsoltam a gépemen. Szabadnak éreztem magam és határtalannak. Táncoltam is. Előtte való nap a Petinél aludtam, ami jó volt, kicsit összebújtunk, de a Peti reggel kijelentette, hogy önmegtartóztató életet él, és mostantól nem fog megbaszni. (TOVÁBB)
Recenziók
A trauma maga alá temet – Kassai Zsigmond a Népszabadságban
Míg utóbbiakban bőven akadnak rossz, sőt olykor értelemzavaró mondatszerkezetek, addig a közbeékelt szövegbetétek költői pontossággal szerkesztettek, finom és árnyalt képekkel ábrázolják az ábrázolhatatlant. Látszólag ugyan egy kislány nyelvén rögzítik a traumatikus gyermekkor hátborzongatóan brutális világát, mintegy összekapcsolva ezt a vágyott idill képeivel, ha azonban közelebbről figyelünk, előbb-utóbb rájövünk, hogy szó sincs itt gyermeknyelvről. Czapáry Veronika, az első kötetes írónő ezekben a szövegbetétekben mutatja fel meggyőző írói érzékenységét. Azt, amely méltóvá teszi a folytatásra. (TOVÁBB)
Zavarba ejtő, ha egy nő ír a szexualitásról? – A csaladhalo.hu kritikája
A könyv körbejárja egy fiatal nő útkeresését. Egyesek szerint a regény a végére nem áll össze kompakt egésszé és az utolsó negyede felesleges. Véleményem szerint azonban pont az utolsó rész a legérdekesebb, amikor végre a főhős felteszi magának az igazán fontos kérdéseket. Bár válaszokat nem kapunk, a könyvnek mégis pozitív a végkicsengése. Az írónő egy interjúban elmondta, az volt a célja, „hogy lerántsa a leplet a leányregények és a hollywoodi filmek önbecsapásáról, hogy egy kapcsolattól (önmagában) boldog lesz az ember anélkül, hogy továbbhurcolná a múltját, valamint ápolná a kapcsolatot.” A törekvés mesterfokon sikerült, legalábbis gondolatébresztő és figyelemfelkeltő jelleggel. A szexuális tartalmak miatt a könyvet éppen a célközönség titulálta pornográfnak. Valóban pornográf, amennyiben a nemiséget hangsúlyozza, mint minden, ami körülvesz és hat ránk manapság. Viktória „szerelmi” együttléteinek leírása nem öncélú (bár az egyéb tartalmakhoz képest jelentős mennyiségű), csupán naturálisan leíró jellegű, de kétségtelen, hogy női írótól meglepő ez a fajta szókimondó megfogalmazás. (TOVÁBB)
Anya kacag – Csepcsányi Éva kritikája a barkaonline.hu-n
A mű cselekménye, az elfojtott, elnyomott sérelmek egy „vádbeszédben” futnak össze a 324. oldalon, ezt tartom az Anya kacag csúcspontjának. Itt tetőzik esszenciálisan minden, ami a főhősnő lelkében, érzelmi világában megkötözöttséget okoz. Ezután a cselekményben vannak még bonyodalmak, Viktória életében mélypontok, de a mű vége felé haladva mintha látni lehetne az alagút végén derengő fényt. Bár Czapáry Veronika inkább csak sejtet, és az olvasó fantáziájára bízza a történetet, melynek végső soron úgysincs vége, tovább íródik sok-sok hányatott sorsú, bántalmazott fiatal lány életében. (TOVÁBB)
Akkor sírok, ha nevetek – Berán Eszter kritikája a kulter.hu-n
Czapáry Veronika első könyve egy fejlődés nélküli fejlődésregény. […] A hősnő fejlődésének útjába a szerző számos akadályt is gördít: a folyamatos sodródással együtt járó drogozás és alkoholizálás miatt egyre inkább elveszíti a kontrollt saját élete felett, és a szerelmi kapcsolataival járó érzelmi megrázkódtatások, ha lehet, még inkább szétzilálják személyiségét. Mindeközben halott anyja hisztérikus kacagásától kísértve gyermekkori világának fontos jeleneteit egyfajta horrorisztikus regresszióban éli át újra. Az ellentmondásos személyiségű főhős külső és belső világa a szöveg stílusváltásaiban is elkülönül. (TOVÁBB)
Díványon a lányregény – Csobod Luca az Origo Könyvesblogján
Ha fogjuk Terézanyut, Carrie Bradshaw-t és Freud Dóráját, bedobjuk őket a képzeletbeli mixerünkbe, és megnyomjuk az indítógombot, akkor minden valószínűség szerint Czapáry Veronika első regényének hősét, Viktóriát kell, hogy megkapjuk. Ezt a húszas évei közepét humor és hisztéria határán egyensúlyozva, egyfajta tudatalatti tudatossággal megélő nőt, aki a visszajelzésektől függ. Viktória pszichológushoz jár haszontalan életvezetési tanácsokért, lerészegedik és betép, amikor csak tud, ok nélkül kiabál, és nem hajlandó dolgozni. (TOVÁBB)
LITERA BEMUTATJA – Benedek Anna
Czapáry Veronika most alakuló regényében, az Anya kacagban kétféle szövegfolyam sodorja az olvasót. A jelen Budapestjén, szórakozóhelyeken, kiállításokon, bulikban játszódó történetszál egy fiatal nő hétköznapjait (éjjeleit) mondja el. Kivel találkozott, kivel nem, kivel jött össze és kivel veszett össze, kivel miről beszélgettek. Mindezt kiegészíti a legprimerebb és legőszintébb reflexiókkal: ki hogyan néz ki, kivel milyen a viszonya, kivel feküdne le, és ki az, akivel semmiképp nem tenné. Van az egész naplószerűségnek valami arrogáns bája. Mintha Fanni hagyományait összekevernénk a Budapesti skizóval, és kivonnánk belőle Bridget Jonest. Ám, mire ilyen okosan kategorizáltuk a történet mibenlétét, egyszer csak befékeznek velünk. A fiktív naplórészleteket a gyerekkor világa váltja. Egy álomszerű, csilingelő prózavers. Amelyben Anya kacag, sír, zokog, Viktória, a kislány pedig egyik hangulattól a másikig próbálja követni bálványát. Aztán Anya hirtelen eltűnik, jön helyette valaki más, aki üt, büntet és megaláz. (TOVÁBB)
Romkocsmák Bridget Jones-a? – Bódi Betti kritikája az irodalmijelen.hu-n
Czapáry Veronika regénye három, egymástól nem teljesen független fő műfaji hagyományt egyesít: olvasható naplóregényként, lányregényként és generációs regényként. Az Anya kacag fejezeteiben egyes szám első személyben, dátumokkal címkézett bejegyzésekre bontva nyerünk betekintést egy fiatal nő életébe. Ennek megfelelően a nyelvezete szabados, a műfaj velejárója az élőbeszéd-szerű mondatszerkesztés, a hétköznapi, ebből következően a trágárságot sem nélkülöző szóhasználat és a napi rutin kifejtésétől elkülönülő, pszichologizáló, monológ-szerű blokkok. (TOVÁBB)
„Most minden annyira jó, hogy félek tönkremegy” – Kovács Bea kritikája a felonline.hu-n
Aztán rájöttem, hogy ezt a kritikát megcáfolja a napló műfaja: önmagunk számára nem írunk hosszas jellemzéseket ismerőseinkről, naplónkba csupán neveket, egy-egy szót, jelzőt jegyzünk le, hiszen mi tudjuk, kiről van szó, könnyen beazonosítjuk a személyeket visszaolvasáskor. Viktória önmaga számára nem kell folyamatosan elkülönítse barátait, szeretőit, és az ember-, drog- és alkoholmámorban, amelyben él, gyakran összemosódhatnak és össze is mosódnak az arcok. Remélem, sikerült rámutatni olyan szempontokra, amelyek Czapáry Veronika első regényét új fényben láttatják. Különösen érdemes most újraolvasni az Anya kacagot, hiszen nemsokára megjelenik Czapáry második regénye, a Megszámolt babák, amely az író elmondása szerint a „kislányok könyve lesz”. Előfeltevéseinket félrerakva talán nem arra a következtetésre fogunk jutni, hogy az író maga a regényben megjelenő kislány. (TOVÁBB)
Anya Kacag – A megkésett jelentés – Murányi Zita az Irodalmicentrifugán
Saját bevallása szerint a 36 esztendős írónő a szingli lét rejtelmeit kutatja, és a szónak mégiscsak hangsúlyos szerepe van. Máskülönben 20 éve foglalkozik írással, első regényével a 19. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon debütált. Czapáry Veronika: Anya kacag című könyvének bemutatásában Soma Mamagésa sietett a szerző segítségére. Egyenesen forradalmárnak nevezte a fiatal írót, amiért könyvének elsődleges célja, hogy megmutassa a korunkat meghatározó, új kapcsolati sémát, melyben a nő immáron nem passzív szereplő, hanem saját sorsának, saját szexuális életének kovácsa. (TOVÁBB)
Kinek a bűne, kinek a bűnhődése – Szepesi Dóra a Bárkaonlájnon
Az olvasó is úgy járhat jobban, ha elsősorban pszichológiai oldalról közelít. Ismételten megállapítható, a gyerekkori szexuális zaklatás, jóvátehetetlen bűn. Az idő előtti szexuális beavatást úgy hívják: megrontás, amit elég nehéz jóvátenni.Próbálhatjuk az apát felmenteni, megfejteni, mi miért történik. Hiszen mindennek oka van: az anya halála, az új feleség, a gyerekkel való szoros kötelék, vagy valami tudattalanból feltörő sérelem: visszamehetnénk a generációk során – akár egészen az Édenig, az egységállapotig. Ezt keressük a szexben is, mint annyi függőségekkel gerjesztett tudatállapot változásban. (TOVÁBB)
Nem kedves napló – Várnagyi Márta a Prae.hu-n
Végre egy női regény, ahol nem olyan bornírt ömlengések hangzanak el, amiknek közük sincs a valódi tapasztalatokhoz. Viktória ágyjelenetei nem mandula, hanem életszagúak. Például szájszagúak. Az ismerősség AHA-érzése betölt olvasás közben, pedig a szöveget nagyon nehezen és lassan olvasom. Csapongok, mint ahogy a történet is csapong. Előrelapozok, majd napokra félreteszem pihenni a Kartács klubban füvező társaságot. Sőt, egyszer olvasás után kint felejtettem a könyvet az erkélyen. (TOVÁBB)
Anya kacag, az olvasó nem – Koscsák Balázs kritikája a vorospostakocsionline.hu-n
Nem látom be, hogy Czapáry milyen ideális olvasót feltételezett a regényéhez, így csak az egy regénnyel szembeni személyes elvárásaim maradtak, amelyek rendre nem teljesedtek be. Semmi olyasmit nem kaptam a regénytől, amit eddig ne tudtam volna, akár magamtól, akár korábban olvasott könyvekből. Czapáry vállalkozása dicsérendő, a teljesítménye viszont kétségeket hagy maga után. Hamar unalmassá váló regény, de nem magától a történet unalmasságától. Monoton egobeszéd, amely a naplóformátum ellenére is kizár minden személyességet. Így az olvasó sem megértő, sem kritikus nem tud lenni a súlyos gyerekkori traumákkal küszködő fiatal lánnyal. Kortünetnek kevés, irodalmi élménynek szürke, bár az erotikus részek kétségkívül szórakoztatóak; már ha Czapáry célja a titkos fantáziáink izgatása volt. Amit nem hiszek. (TOVÁBB)
A zavarba ejtőtől a zavaróig – Pethő Anita az Apokrifonlájnon
Egy torz személyiségű nő története ez a regény, akit apja már egészen kicsi korában molesztált, és aki megszokta, hogy a férfi előbb használja az ő testét, akár fájdalmat is okozva, és utána talán ad egy kis szeretetfélét is. Ezért ütősek Viktória azon megjegyzései, mint például „ […] tavaly minden héten vagy hónapban más pasim volt, és nagyon ment ez nekem, mert minden egyéjszakás kapcsolatom után akartak még velem járni.” (276.) Ezért a néhány mondatért, ahogy disszonáns mivoltukkal kilógnak, kitörnek a szövegből, mindenképp érdemes a kötetet kézbe venni. Ám ha azt mondom, hogy érdemes vele foglalkozni, akkor azokat a jellemzőket is ki kell emelni, amelyekért azt kell mondjam, néhány pozitív vonása ellenére összességében az Anya kacag nem jó regény. (TOVÁBB)
Ex Libris – Földes Györgyi az Élet és Irodalomban
Szóval anyakönyvek ezek mind, ékes bizonysága annak, hogy amint pár évvel ezelőtt egy náluk idősebb férfigeneráció tagjai, az apához fűződő viszonyukat taglalták regényeikben, most egy olyan folyamat látszik kirajzolódni a túloldalon,vagy amannak éppen a fonákja, (vagy az előbbi ennek, tt most csak a kronológiát vettük alapul. (TOVÁBB)
Czapáry Veronika: Anya kacag – Horváth Györgyi a Magyar Narancsban
Az imponálóan széles ismeretségi kör és a megejtően mozgalmas éjszakai élet ennyiben nem vezet sehová, csak a vágyott szebb jövő elérkezéséig fennálló idő kitöltésére szolgál – az oda vezető út azonban még nem látható tisztán. (TOVÁBB)