A történeteid meztelenek.
Halott tüdődre emlékszem, nagy volt, és sárga.
Aztán ahogyan az ágyban feküdtél és köhögtél, szívem majd megszakadt utánad.
Betegesek vagyunk, határozottan betegesek.
Nem baj.
Mindennap, amikor üvöltünk, nem találunk ott senkit.
Simán belekerülhetsz egy kiúttalan nagy, sárga gömbbe.
Magába ebbe.
Sikíts.
Olvadt pohár az arcomon.
Tulajdonságok nélkül szeress, szeress.
Megjelent: Új Forrás